Neuve-chapelle-i indiai emlékmű
|
Az első világháború temetői és emlékhelyei világörökségi helyszín része |
| Neuve-chapelle-i indiai emlékmű | |
| Neuve-Chapelle Indian Memorial | |
.jpg) | |
| Közigazgatási adatok | |
| Ország | Franciaország |
| Település | Neuve-Chapelle |
| Építési adatok | |
| Szobrász |
|
| Felavatás ideje | 1927. október 7. |
| Felhasznált anyagok | mészkő |
| Elhelyezkedése | |
 Neuve-chapelle-i indiai emlékmű
Pozíció Franciaország térképén
| |
 é. sz. 50° 34′ 37″, k. h. 2° 46′ 30″50.576944°N 2.775000°EKoordináták: é. sz. 50° 34′ 37″, k. h. 2° 46′ 30″50.576944°N 2.775000°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Neuve-chapelle-i indiai emlékmű témájú médiaállományokat. | |
A neuve-chapelle-i indiai emlékmű (Neuve-Chapelle Indian Memorial) Franciaországban található, és azoknak az indiaiaknak állít emléket, akik elestek az első világháború nyugati frontján, és nem tudni, hol nyugszanak.
Az emlékmű
[szerkesztés]Az emlékmű helyszíneként azért választották Neuve-Chapelle-t, mert az indiai hadtest ezen a helyen bocsátkozott először komoly harcba önálló egységként 1915. márciusban. Az emlékmű egy íves fallal övezett szentélyre emlékeztet. Része egy négy és fél méter magas oszlop, amely azokra a hasonló építményekre utal, amelyeket az időszámítás előtti 3. században, Asóka korában emeltek Indiában. Talapzatán két kőtigris ül. Az egy az Isten, ő a győzelem feliratot négy nyelven vésték az oszlop alsó részére.[1]
Az emlékmű 4843[2] indiai katona és munkás előtt tiszteleg, akik a nemzetközösségi erőkben harcolva és dolgozva vesztették életüket a nyugati fronton, és nem tudni, hol van a sírhelyük. Az emlékművet Herbert Baker tervezte, a szobrokat Charles Wheeler és Joseph Armitage készítette.[2] Frederick Edwin Smith, Birkenhead 1. grófja, az indiai hadtest egykori vezérkari tisztje leplezte le 1927. október 7-én. Az ünnepségen jelen volt egy pandzsábi maharadzsa, Ferdinand Foch francia marsall és Rudyard Kipling író, költő.[1]
Herbert Baker 1944-es visszaemlékezésében (Architecture and Personalities) azt írta, hogy az indiai művészet és történelem iránti érdeklődése miatt különösen örült a megbízásnak. Leírása szerint az emlékmű magában foglal egy magas fallal határolt, kőutakkal felosztott íves pázsitos területet. A fal egy része tömör, oda vésték fel az elesettek nevét, a másik része áttört, és a Buddha-szentélyek kerítéseit idéző szimbólumokat faragtak bele. Inspirációként megemlítette a Száncsi buddhista emlékeket. Az emlékműbe egy csatrin, oszlopos kupolán keresztül vezet az út.[2]
Robert Lorimer skót építész, aki olasz katonai temetőket tervezett, azt írta nekem, hogy ez a sírkert nagyobb hatást gyakorolt rá, mint a többi, amelyet Franciaországban látott. Azért osztom meg az ítéletét, mert megmutatja, mennyire erős a varázsa az egyszerű, zárt formájú háborús emlékműveknek a csatatereken – írta Baker.[2]
Az emlékmű 1940-ben, a második világháború során megsérült. Fabian Ware, a Brit Birodalom hadisírjait gondozó szervezet (Imperial War Graves Commission) alelnöke a következőket írta Bakernek: Sajnálattal közlöm, hogy a neuve-chapelle-i indiai emlékmű kevésbé volt szerencsés, mint a Tyne Cot-i, (...) a falat nagyjából tíz méter hosszan ledöntötték.[2]
2023 óta az első világháború temetői és emlékhelyei részeként a világörökséghez tartozik.[3]
Történelmi háttér
[szerkesztés]Nagy-Britannia 1914. augusztus 4-én üzent hadat Németországnak. Négy nap múlva két indiai gyaloghadosztály és egy lovasdandár kapott parancsot a felkészülésre a behajózásra. Az Indiai Expedíciós Erő szeptember-októberben érkezett meg Franciaországba, és részt vett a Messines-gerincért folytatott heves belgiumi csatában. Neuve Chapelle-nél 1915. március 10-13. között az indiaiak nagyon súlyos veszteségeket szenvedtek, amikor elfoglaltak egy fontos német vonalat. Később harcoltak az Ypres-i kiszögellésben. az Aubers-gerincnél és Festubert-nél, majd Loosnál, mielőtt átvezényelték őket a Közel-Keletre. Az indiai lovashadtest 1918 tavaszáig a nyugati fronton maradt. A munkáscsapatok, amelyek 1917-ben érkeztek először Franciaországba, a fegyverszünetig végezték a logisztikai feladatokat a vonalak mögött. Száznegyvenezer ember érkezett Európába Indiából, közülük 90 ezer katona volt, a többi 50 ezer a munkásalakulatokban tevékenykedett. A katonák közül 8550 hősi halált halt, ötvenezren megsebesültek.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- ↑ WW1C: Neuve Chapelle Memorial. WW1 Cemeteries. Hozzáférés ideje: 2022. január 17.
- ↑ C20 Society: France: Neuve-Chapelle Indian Memorial. Twentieth Century Society. Hozzáférés ideje: 2022. január 17.